Η παρουσίαση φορτώνεται. Παρακαλείστε να περιμένετε

Η παρουσίαση φορτώνεται. Παρακαλείστε να περιμένετε

Alciphr. Mer. 13 (IV 13,12-13)  ἔχαιρον αἱ ἐπὶ τῆς πίδακος Νύμφαι. ἡνίκα δὲ ἀναστᾶσα κατωρχήσατο καὶ τὴν ὀσφῦν ἀνεκίνησεν ἡ Πλαγγών, ὀλίγου ὁ Πὰν ἐδέησεν.

Παρόμοιες παρουσιάσεις


Παρουσίαση με θέμα: "Alciphr. Mer. 13 (IV 13,12-13)  ἔχαιρον αἱ ἐπὶ τῆς πίδακος Νύμφαι. ἡνίκα δὲ ἀναστᾶσα κατωρχήσατο καὶ τὴν ὀσφῦν ἀνεκίνησεν ἡ Πλαγγών, ὀλίγου ὁ Πὰν ἐδέησεν."— Μεταγράφημα παρουσίασης:

1 Alciphr. Mer. 13 (IV 13,12-13)  ἔχαιρον αἱ ἐπὶ τῆς πίδακος Νύμφαι. ἡνίκα δὲ ἀναστᾶσα κατωρχήσατο καὶ τὴν ὀσφῦν ἀνεκίνησεν ἡ Πλαγγών, ὀλίγου ὁ Πὰν ἐδέησεν ἀπὸ τῆς πέτρας ἐπὶ τὴν πυγὴν αὐτῆς ἐξάλλεσθαι. αὐτίκα δὲ ἡµᾶς ἐδόνησεν ἡ µουσικὴ καὶ ὑποβεβρεγµέναι εἴχοµεν τὸν νοῦν— οἶδας ὅ τι λέγω.

2 Alciphr. Mer. 13 (IV 13,13) τὰς τῶν ἐραστῶν χεῖρας ἐµαλάττοµεν τοὺς δακτύλους ἐκ τῶν ἁρµῶν ἠρέµα πως χαλῶσαι, καὶ πρὸς ∆ιονύσῳ ἐπαίζοµεν· καί τις ἐφίλησεν ὑπτιάσασα καὶ µασταρίων ἐφῆκεν ἅψασθαι, καὶ οἷον ἀποστραφεῖσα ἀτεχνῶς τοῖς βουβῶσι τὸ κατόπιν τῆς ὀσφύος προσαπέθλιβε. 

3 Il lessico del corpo femminile (ὀσφῦν, πυγήν, µασταρίων).
Alciphr. Mer. 13 (IV 13,12-13) Plangone è il nome di una etèra milesia, tipico anche della commedia (cf. Athen. XIII 594b). La danza erotica e la partecipazione delle statue delle Ninfe e di Pan. Il lessico del corpo femminile (ὀσφῦν, πυγήν, µασταρίων).  L'aposiopesi e l'introduzione allusiva alla sfera erotica. τὰς τῶν ἐραστῶν […] χαλῶσαι (cf. Aristaen. I, 16, 24s.): il tocco della mano come preludio alla realizzazione del desiderio sessuale.                                                   Il gioco erotico e la presenza di Dioniso.

4 Alciphr. Mer. 13 (IV 13,14) διανίστατο δὲ ἤδη ἡµῶν µὲν τῶν γυναικῶν τὰ πάθη, τῶν ἀνδρῶν δὲ ἐκεῖνα· ὑπεκδυόµεναι δ᾽ οὖν µικρὸν ἄπωθεν συνηρεφῆ τινα λόχµην εὕροµεν, ἀρκοῦντα τῇ τότε κραιπάλῃ θάλαµον. ἐνταῦθα διανεπαυόµεθα τοῦ πότου καὶ τοῖς κοιτωνίσκοις ἀπιθάνως εἰσεπαίοµεν·

5 Alciphr. Mer. 13 (IV 13,15) κἄπειτα ἡ µὲν κλωνία µυρρίνης συνέδει ὥσπερ στέφανον ἑαυτῇ πλέκουσα καὶ “εἰ πρέπει µοι, φίλη, σκέψαι”, ἡ δ᾽ ἴων ἔχουσα κάλυκας ἐπανῄει “ὡς χρηστὸν ἀποπνεῖ” λέγουσα, ἡ δὲ µῆλα ἄωρα “ἰδοὺ ταυτί” ἐκ τοῦ κόλπου προφέρουσα ἐπεδείκνυτο, ἡ δὲ ἐµινύριζεν, ἡ δὲ φύλλα ἀπὸ τῶν κλωνίων ἀφαιροῦσα διέτρωγεν ὥσπερ ἀκκιζοµένη· καὶ τὸ δὴ γελοιότατον, πᾶσαι γὰρ ἐπὶ ταὐτὸν ἀνιστάµεναι ἀλλήλας λανθάνειν ἐβουλόµεθα· θατέρᾳ δὲ οἱ ἄνθρωποι ὑπὸ τὴν λόχµην περιήρχοντο. 

6 κοιτωνίσκοις Meineke : χιτωνίσκοις MSS.
Alciphr. Mer. 13 (IV 13, 14-15) κοιτωνίσκοις Meineke : χιτωνίσκοις MSS. λόχμη: boschetto e tana dei piaceri; eco comico-allusiva del termine (cf. Ar., Lys. 800; Ec. 61). Compresenza costante di Dioniso ed Eros: occasione conviviale come momento del consumo. Quadretto di maniera e giardino di Afrodite: κλωνία μυρρίνης, ἴων κάλυκας, µῆλα ἄωρα, il buon odore. Per le piante della dea, cf. Sapph. frr. 1V; 30V; 64V. Per µῆλα come seni cf. Ar., Lys. 155; Ec. 903.

7 Erotismo lezioso più che licenzioso: i diminutivi κοιτωνίσκοι, κλωνία; i vezzeggiativi διατρώγω, ἀκκίζομαι; l’avverbio ἀπιθάνως. Περιήρχοντο MSS : παρήρχοντο Meineke. Si è scelto di seguire il testo tràdito, con l'accezione di "aggirarsi", di contro alla congettura, poiché esprime un'idea di moto a luogo che non si adatta alla passività del ruolo maschile, marginale e anonimo in tutta la lettera. 

8 Una datazione incerta: tra il 170/180 e il 235 d.C. 
Genere epistolografico con uno spiccato atticismo di contenuto: l'influenza della Commedia Nuova e la nostalgica ricostruzione di un'Atene di IV sec. Le affinità con Luciano e il romanzo pastorale di Longo. La varietà della lingua di Alcifrone: tra innovazione (οἶδας, ἄνθρωποι in luogo dell'atteso ἄνδρες) e atticismo (ἐµαλάττοµεν, µυρρίνης, κἄπειτα, ταυτί, ταὐτόν, θατέρᾳ) .

9 Edizioni di riferimento: M. A
Edizioni di riferimento: M.A. Schepers, Alciphronis rhetoris epistularum libri iv, Lipsiae 19052; A.R. Benner – F.H. Fobes, The Letters of Alciphron, Aelian and Philostratus, London 1949 (cf. pp per un'introduzione generale sull'autore e l'opera). Per un commento al IV libro si veda O. Longo, Alcifrone: lo spazio del piacere, in E. Avvezzù - O. Longo, Lettere di parassiti e di cortigiane, Venezia 1985.


Κατέβασμα ppt "Alciphr. Mer. 13 (IV 13,12-13)  ἔχαιρον αἱ ἐπὶ τῆς πίδακος Νύμφαι. ἡνίκα δὲ ἀναστᾶσα κατωρχήσατο καὶ τὴν ὀσφῦν ἀνεκίνησεν ἡ Πλαγγών, ὀλίγου ὁ Πὰν ἐδέησεν."

Παρόμοιες παρουσιάσεις


Διαφημίσεις Google